חִטָּה — chittah
Búza
Az Írásban
A búza a lisztáldozatok gabonája (3 Mózes 2) és a szent kenyerek alapanyaga. Jézus a földbe eső és elhaló búzaszemről beszél (János 12:24).
Az ókori háztartásban
Késő tavasszal aratták, szérűn csépelték és az esti szélben szórták. A búzakenyér volt a jobb kenyér; az árpa olcsóbb volt.
Mit jelképezett
Gondviselés és feltámadás: az elvetett mag, majd a sokszorozódás.
Sáfárság és egészség
A teljes kiőrlésű búza rostot és B-vitaminokat ad. A test hűséges gondozása azt is jelenti, hogy a cöliákiában szenvedőknek teljesen kerülniük kell; ez a biztonsági útmutatás mai orvosi ismeretből származik, miközben az Írás bölcs járásra tanít.
“A mi mindennapi kenyerünket adjad meg nékünk ma.”
“És megsanyargatott téged, és megéheztetett, azután pedig enned adta a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.”