Igetár

“És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledélül.”

Szövegkörnyezetben: Az Írásban leírt első étrend, még az özönvíz előtt. Azt írja le, amit Isten adott, nem egy későbbi, minden nemzedékre kötelező parancs.

“Minden mozgó állat, a mely él, legyen néktek eledélül; a mint a zöld füvet, nékteket adtam mindazokat.”

Szövegkörnyezetben: Az özönvíz után Isten kifejezetten megengedi az állati eredetű ételt Noénak és fiainak.

“De a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.”

Szövegkörnyezetben: A hús engedélye egy megkötéssel jár: a vérrel. Ez a megkötés újra megjelenik a 3 Mózesben és az ApCsel 15-ben.

“Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek mindazok közül, a melyek a földön vannak. Mindazt, a minek hasadt a lába, és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző a barmok közt, megehetitek.”

Szövegkörnyezetben: Az Izráelnek a Sínainál adott étkezési törvény. A fejezetben megnevezett célja a szentség és az elkülönülés, nem egy modern táplálkozási terv.

“És a disznót, mert hasadt a lába és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérődzik; tisztátalan az néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestüket se illessétek; tisztátalanok ezek néktek.”

Szövegkörnyezetben: Az Írás megadja a feltételt — kérődzés és hasadt pata —, és Izráel figyelmét a szentségre és az Istenhez tartozásra irányítja. Az orvosi magyarázatok túlmennek azon, amit ez a szakasz kijelent, ezért értelmezésként kell őket megnevezni.

“Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: a minek úszó szárnya és pikkelye van a vizekben, a tengerekben és a folyóvizekben, azokat mind megehetitek.”

Szövegkörnyezetben: A vízi élőlényekre vonatkozó feltétel a mózesi törvényben: úszóhártya és pikkely.

“Mert a testnek élete a vérben van, én pedig azt az oltárra adtam néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életeitekért, mert a vér a benne levő élet által engesztel.”

Szövegkörnyezetben: A vér tilalmának megadott oka az engesztelés és az élet szentsége.

“A te ételáldozatod minden áldozatát sózd meg sóval, és a te Istenednek szövetségéről való sót el ne hagyd a te ételáldozatodról; sóval sózd meg minden áldozatodat.”

Szövegkörnyezetben: Ez az istentiszteleti áldozatokról és az általuk kifejezett szövetségi hűségről szól. A napi sóbevitel kérdése a testről való bölcs gondoskodáshoz tartozik, nem ennek az igének a tanítása.

“Semmi utálatosságot meg ne egyetek. Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: az ökör, juh, kecske, szarvas, dámvad, bölény, vadkecske, zerge, vad bika és jávor. És mindazt az állatot, a melynek hasadt a lába és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző az állatok között, megehetitek.”

Szövegkörnyezetben: Mózes egy új nemzedéknek ismétli meg az étkezési elkülönítést az ígéret földjére való belépés előtt.

“És megsanyargatott téged, és megéheztetett, azután pedig enned adta a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.”

Szövegkörnyezetben: A pusztai éhség az Istentől való függésre tanított, nem étrendi technika volt.

“Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségfélét, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.”

Szövegkörnyezetben: Dániel kérése a pogány udvarban való megszentségtelenedés elkerüléséről szólt. A tíznapos próba elbeszélés, nem étrendi parancs.

“Igen sok mézet enni nem jó; hát a magad dicsőségét keresni sem jó.”

Szövegkörnyezetben: Közmondás a mértéktelenségről. A méz jó; a figyelmeztetés a túl sokra vonatkozik.

“Ne légy azok közt, a kik borral dőzsölnek; azok közt, a kik falánkan élnek a hússal. Mert a részeges és a dobzódó elszegényedik, és rongyokba ruházza az aluszékonyság az embert.”

Szövegkörnyezetben: A figyelmeztetés a megszokott mértéktelenségre és annak következményeire irányul, nem magára a borra vagy húsra.

“Ne tekints a borra, mily veres, mint ád színt a kupában, mily kedvesen mosolyog. Végre mint a kígyó megcsíp, és mint a mérges kígyó megcsíp.”

Szövegkörnyezetben: Szemléletes figyelmeztetés az ital rabságba ejtő erejéről.

“Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked, hogy megelégedvén ki ne hányd azt.”

Szövegkörnyezetben: Élvezet mértékkel: annyit egyél, a mennyi elég.

“A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs.”

Szövegkörnyezetben: A bölcsességirodalom többször összekapcsolja a részegítő italt az ítélőképesség elvesztésével.

“És hogy minden ember egyék és igyék, és jót élvezzen minden munkájából: Isten ajándéka ez.”

Szövegkörnyezetben: Az evés és ivás öröme ajándékként jelenik meg, nem bűnös élvezetként.

“A ki füvet sarjaszt a marhának és növényeket az embernek hasznára, hogy eledelt termeljen a földből; és bort, a mely megvidámítja a halandó szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandó szívét.”

Szövegkörnyezetben: A kenyér, olaj és bor Isten hétköznapi bőkezűségének ajándékaként jelenik meg.

“Dicsérlek téged, mert csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és az én lelkem jól tudja ezt.”

Szövegkörnyezetben: A test Isten munkájaként jelenik meg, ez alapozza meg a gondoskodásra való felszólítást.

“Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmot ád.”

Szövegkörnyezetben: A túlhajszolt munka lelki problémaként, az álom pedig ajándékként jelenik meg.

“Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon.”

Szövegkörnyezetben: A nyugalom a hét ritmusába épített parancs, a munkával együtt.

“Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik.”

Szövegkörnyezetben: Jézus a negyvennapos böjt végén idézi az 5 Mózes 8:3-at.

“Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; hogy ne az emberek lássák, hogy te böjtölsz, hanem a te Atyád, a ki titkon van.”

Szövegkörnyezetben: Jézus azt mondja: „mikor böjtöltök” — feltételezi a gyakorlatot, és eltereli a látványosságtól.

“Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor fognak böjtölni.”

Szövegkörnyezetben: A böjt időszakokhoz és alkalmakhoz kötődik, nem mindenkire érvényes naptárhoz.

“Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.”

Szövegkörnyezetben: A fejezet vitája a rituális kézmosás hagyományáról szól. Hogy ez a kijelentés mennyire vonatkozik a lévitai étkezési törvényekre, arról a keresztyének között vita van.

“És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.”

Szövegkörnyezetben: Péter maga a 28. versben emberekre magyarázza a látomást, nem csupán állatokra. Mindkét olvasat jelen van a keresztyének között.

“Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól.”

Szövegkörnyezetben: A jeruzsálemi tanács rövid listája a pogány hívők számára megtartja a vérre vonatkozó tilalmat.

“Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a ki pedig erőtelen, zöldséget eszik. A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt.”

Szövegkörnyezetben: Pál utasítása arról szól, hogy ne vessük meg és ne kárhoztassuk testvérünket étel miatt.

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”

Szövegkörnyezetben: Az étel nem az Isten országának központja. Ez nem teszi lényegtelenné, hanem a helyére teszi.

“Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”

Szövegkörnyezetben: Pál ezt a szexuális tisztaságról szóló részben írja, és olyan alapelvet fogalmaz meg, amely a test egész használatára kiterjed.

“A ki pedig versenyben tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koronát nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem.”

Szövegkörnyezetben: A sportoló fegyelme a lelki önuralom képe.

“Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”

Szövegkörnyezetben: Ennek az oldalnak az alapigéje: a hétköznapi evés Isten dicsősége alá kerül.

“Minden szabad nékem, de nem minden hasznos; minden szabad nékem, de én nem adom magamat semminek uralma alá.”

Szövegkörnyezetben: A szabadság mértéke az, hogy mi hasznos, és mi kerít hatalmába minket.

“De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Szövegkörnyezetben: Az önuralom a Lélek gyümölcseként jelenik meg, nem csupán akaraterőként.

“Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az ő hasuk, és a kiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel gondolkoznak.”

Szövegkörnyezetben: Pál az istenné tett étvágyat írja le. A kérdés az imádat, nem a kalória.

“Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és kérésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Szövegkörnyezetben: Az aggodalomra imádság és hálaadás a válasz. Ez nem ígéret arra, hogy a tünetek eltűnnek.

“Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által.”

Szövegkörnyezetben: Olyan tanítók ellen íródott, akik ételeket tiltottak. Itt a hálaadáson van a hangsúly, nem étellistán.

“Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből.”

Szövegkörnyezetben: Timótheusnak adott konkrét, személyes tanács. Nem általános előírás mindenkinek.

“Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.”

Szövegkörnyezetben: A test gyakorlásának van haszna; a kegyességnek több. Ez összehasonlítás, nem a test leértékelése.

“Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.”

Szövegkörnyezetben: Személyes üdvözlés és jókívánság, nem minden hívőnek szóló egészséggarancia.

“Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget.”

Szövegkörnyezetben: Az imádság, a vének és az olaj együtt jelennek meg a beteg gondozásában.

“Senki azért titeket meg ne bíráljon evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztus.”

Szövegkörnyezetben: Az étkezési szabályokról szóló keresztyén vita egyik központi szakasza. Az értelmezések különböznek.

“És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.”

Szövegkörnyezetben: A munka a bűneset előtt jelenik meg, a jó teremtés részeként.

“Legyen a táboron kívül helyed, a hová kimenj. És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kivül, áss azzal, és ha elfordulsz, temesd be azt, a mi tőled kiment.”

Szövegkörnyezetben: A tábor higiénéjét a törvény szabályozza, évszázadokkal a kórokozók felfedezése előtt.

“Egymagában lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása.”

Szövegkörnyezetben: A törvény elkülönítést ír elő fertőző bőrbetegség esetén — ezt ma karanténnak nevezzük.

“A mi mindennapi kenyerünket adjad meg nékünk ma.”

Szövegkörnyezetben: Jézus arra tanítja tanítványait, hogy napi kenyerükért Istenhez fordulva kérjenek.

“Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”

Szövegkörnyezetben: A legmélyebb éhséget az Írásban nem étel oldja meg.

“Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.”

Szövegkörnyezetben: Pál a jeruzsálemi szegény hívőkért gyűjt. Az adakozást előre, a szívben döntik el — soha nem nyomás, lelkiismeret-fúrás vagy kényszer alapján.

“Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”

Szövegkörnyezetben: Jézus a tizenkettőt szolgálatra küldi. Amit Isten ingyen ad, azt ingyen kell továbbadni — a szolgálat és a segítség nem eladó.

“Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.”

Szövegkörnyezetben: Pál búcsúja az ephesusi vénektől: a becsületes munka a gyengéket támogassa, és az adakozás mélyebb örömöt ad, mint a kapás.

“Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.”

Szövegkörnyezetben: Az irgalmas cselekedet a szegénnyel kölcsönnek van ábrázolva, amelyet magának az Úrnak adunk. Bizalmi költői kép, nem pénzügyi megtérülési ígéret.

“Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.”

Szövegkörnyezetben: Jézus a templomi adományokat figyeli, és dicséri a szegény özvegyet, aki két apró pénzt ad. Isten a szívet méri, nem az összeget.